| További információk: | Fibi vagyok, látjátok a kis képet, én már baba koromban is a gyepmesteri telepen voltam. Felnőttem, hiába vártam a kennel rácsok mögött, nem akart engem senki sem. Most 3 éves koromra végre kiszabadultam, de most se gazdi jött értem, egy alapítvány gondozásába, panzióba kerültem. Nem ismerek semmit a világból, de jól veszem az akadályokat. A lányok azt mondják ügyes, okos kis kutya vagyok, és nagyon szép is. Az első sétám pórázon a nagy világban, is egész jól sikerült. Minden jó lenne, de sajnos nagyon félek a panziós bácsitól. Hiába mondják a lányok, hogy buta vagyok, a többi kutya is oda van érte, de én nem alkuszom. Ha ő hív, be se megyek a házba, még akkor sem, ha zuhog az eső, simogatni meg végképp nem hagyom magam. A lányoknak jól működök, engedelmes vagyok, lehet ölelgetni, puszilgatni, a hámot is vagy 5x próbálták rám, az egyik kicsi volt a másik nagy, de én mindenben együtt működtem. A szívféreg tesztem pozitív lett, meg is kaptam már az első cseppeket. Sajnos a panziós bácsi van velem szinte egész héten, a lányok csak néha jönnek 1-2 órára, ezért szeretnének nekem találni egy türelmes családot, egy gazdi anyut, vagy legalább egy idi mamit, biztos egy gazdi aput is tudnék szeretni egy idő után, ha már biztonságban érzem magam. Egy családban sokkal hamarabb megtanulnék mindent, ami eddig kimaradt az életemből. Kis-közepes kislány vagyok (11-12kg.), és nagyon szeretnék végre tartozni valakihez. Kutyákkal is jól kijövök. Oltva, ivartalanítva, chippelve várok Rád. Elsősorban kertes házba költöznék, de bejárással, |
